Így minden elviselhetőbb: a HER2+ emlőrákos betegek gyógyszeres kezelése szubkután injekcióval

A HER 2 pozitív előrehaladott emlőrákos betegek kezelését tudja megkönnyíteni a szubkután kezelési forma, amely a kezelést ellátó intézmény számára is időt tud megspórolni. Legnagyobb jelentősége azonban abban rejlik, hogy az amúgy is megterhelő kezelésben részt vevő beteg kényelmén segít a véna tehermentesítésével és a kórházban töltött idő lerövidítésével.
A módszer és az előnyök elmagyarázásában segítségünkre volt Szászné Nagy Ágnes, onkológiai szakápoló, aki évek óta segíti a rákos betegek terápiáit.

Kérdés: Ön nem csak emlőrákos betegeket lát el. Lehet-e tudni, hogy kb. hány emlőrákos beteg fordul meg egy nap az Önök intézetében? És mennyien vannak azok a betegek, akik másfajta rákos betegség miatt jönnek kezelésre?
Ági: Az emlőtumoros betegek a betegeink 90%-át teszik ki. Ők a hét első három napján részesülnek nálunk kúraszerű ellátásban, amely 1 napos kezelést jelent. Naponta 20 beteget látunk el, vagyis a három nap alatt 60 beteget. Ehhez hozzáadódik még a pénteki kezelési nap, amikor kimondottan a HER2+ betegeket kezeljük, naponta kb. 20-30 hölgyet. Ők protokoll szerint 3 hetente járnak kezelésre, amit kemoterápiával kombinálnak a szakemberek. Ezek neoadjuváns, vagyis műtét előtti (PST) kezelések. Nekik 16-17 cikluson keresztül adjuk így a célzott terápiás gyógyszert, amit a progresszióig lehet adni, vagyis addig, amíg nem rosszabbodik az állapotuk. Sajnos egyre fiatalabbak a kezelt betegek, ami nagyon elszomorít minket. Arra is van lehetőségünk, hogy vérvételt végezzünk BRCA vizsgálathoz és továbbítsuk elemzésre annak céljából, hogy megtudja a beteg, hogy örökletes-e a betegsége (örökíthető-e a rizikó vagy a betegnek magának genetikai kódolt-e a kiújulás lehetősége).
Kérdés: Kb. mennyi szakápoló látja el ezeknek a betegenek a kezelését?
Ági: Összesen 15-en vagyunk szakápolók, az osztályon van 40 ágy fekvőbetegeknek és 25 ágy a kúraszerű ellátásban részesülőknek. Forgórendszerben dolgozunk a kettő ellátás között. Reggeltől délután 3-ig, amikor a kúraszerű ellátások történnek, hárman látjuk el a betegeket.
Kérdés: Mit jelent az, hogy valaki „szak”ápoló?
Ági: Szakápoló akkor lesz valakiből, ha az alap egészségügyi szakközépiskolai végzettsége után elvégez egy OKJ-s képzést az onkológiai gyógyszertan és az onkológiai betegségek témakörében, és Onkológiai Szakápoló minősítést szerez. Manapság az alapképzést már a gimnázium elvégzése utáni kettő éves képzésben lehet megszerezni, mert megszűnt az egészségügyi szakközép iskolai képzési forma.
Kérdés: Melyek azok a feladatok a kezelés során, amelyet nem szakorvos, hanem szakápoló lát el?
Ági: A szakorvos munkájának segítése minden szükséges lépésnél, illetve a betegek előkészítése a kezelésre. A munkánk fontos része a vénabiztosítás, vagyis a branül beszúrása, a lehetséges mellékhatások elmagyarázása, a felvilágosítás, szükség esetén a fájdalomcsillapításban való segítségnyújtás. Természetesen az adminisztráció is, rengeteget adminisztrálunk és dokumentálunk, ez nagyon fontos része a kezeléseknek. A mellékhatások nem rögtön lépnek fel a kezelés során, például egy szerdán beadott gyógyszernek valószínűleg péntekre lesz mellékhatása. Fel szoktuk ajánlani azt, hogy ha egy ilyen mellékhatás-helyzetben valaki rosszul van, megijed, akkor nyugodtan jöjjön vissza hozzánk, segítünk a mellékhatásokat elviselhetőbbé tenni.
Kérdés: Valóban olyan előnyös a szubkután kezelési módszer, mint amilyennek mondják? Ha igen, melyek ezek az előnyök?
Ági: Rengeteg időt spórolunk meg vele, lecsökken a várakozási idő a beteg szempontjából. Kb. 5 perc alatt tudjuk elvégezni a szubkután gyógyszer beadást. Ebben a helyzetben a személyes kapcsolat is más, hiszen ez alatt a rövid idő alatt csak azzal az egy beteggel foglalkozunk, így az egész procedúrának van egy intimitása, ami ebben a helyzetben nyilvánvalóan jól esik a betegeknek. Ez a vénás módszernél nem lehetséges, hiszen az sokkal több időt vesz igénybe, ott főleg csak a bekötésnél és az első pillanatoknál tudunk jelen lenni.
Az injekciót 45°-os szögben adjuk a bőr alá a comb külső felső részébe, váltogatva alkalmanként, hogy melyik combba szúrjuk az injekciót. A tű, amit beszúrunk, olyan kicsi, hogy lehetetlen vele járulékos kárt okozni, csak oda tud menni a gyógyszer, ahová kell. A hatóanyag mellé fájdalomcsillapító is van keverve; egy olyan mechanizmussal érkezik a gyógyszer a szövetbe, amely ellazítja a szövetállományt, hogy minél nagyobb felületen szívódjon fel a hatóanyag.
A beteg az injekció során érezhet egy kis csípést, illetve a tű kivételekor is, de ez nem nagy fájdalom.
Kevesebb mellékhatás éri a betegeket. Míg a vénás kezelésnél az ú.n. „telítődési dózis” elérésekor felléphet könnyezés, hidegrázás, láz – ez mind elkerülhető a szubkután módszerrel. Nem is beszélve arról, hogy sokkal jobban kíméli a vénákat, amelyeket már amúgy is megterheltek az előzetes kezelések során, illetve elkerülhetőek az olyan mellékhatások, amelyek a branül beszúrásának helyén tudnak kialakulni.
Előnyei vannak ott is, hogy elkerülhető a milligramok testsúlyra vonatkozó bonyolult számolása, valamint könnyebbség a veszélyes hulladék tárolása szempontjából is.
A kórházi ellátás szempontjából is könnyebbséget jelent, mégpedig nekünk, akik ellátjuk a betegeket, mert az idő nekünk is fontos tényező, nem csak a betegeknek. Mi is több beteget tudunk ellátni, ha a kezelési mód gyorsabb.
Kérdés: Vannak hátrányai ennek a fajta kezelésnek a betegek szempontjából? Esetleg lehetnek mások a mellékhatások?
Én 8 éve dolgozom szubkutánnal, és ezalatt az idő alatt csak 1 vagy 2 betegnek volt gondja az injekcióval. Sokkal kevesebb a mellékhatás. Néha előfordul a szúrás helyén bőrpír, de ez visszafordítható folyamat, vagyis elmúlik a következő kezelés idejére. A betegeknek itt is 3 havonta szív UH vizsgálatot kérünk, hogy meggyőződjünk arról, hogy minden rendben van-e a kezeléssel.
Kérdés: A betegektől kapnak-e visszajelzéseket?
Ági: Sokkal jobban szeretik a betegek ezt a módszert, össze sem lehet hasonlítani – hiszen nem csak kényelmet, de időt is nyernek vele. Azt mondják, így „minden elviselhetőbb”.

***
A szubkután szó jelentése: sub (alatt) cutis (bőr) bőr alatti, így a szubkután injekció a bőr alá beadott injekciót jelenti. Ezzel a technikával a gyógyszert a bőr és az izom közötti kötőszöveti rétegbe tudják befecskendezni egy rövid, vékony tű segítségével. Ezt a technikát gyakran használják a gyógyászatban, pl. a cukorbetegek inzulinkezelésénél, az asszisztált reprodukciós hormonkezeléseknél, de jelentősége van az előrehaladott emlőrákos betegek kezelésénél is.
A szubkután injekciót általában a test több részébe is be lehet adni – pl. combba, karba, hasba is. A célzott terápiás injekciót, melyet az emlőrák gyógyításában használnak, azonban kizárólag a comb külső, felső részébe lehet beadni.
A beadás során olyan hosszúságú tűt használnak, amely nem éri el sem az izomréteget, sem a csontot, sem pedig az ereket. A kezelés során felváltva az egyik, majd a másik combba fecskendezik az injekciót, ezzel megakadályozva, hogy a gyakori szúrástól esetleg bőrirritáció, véraláfutás vagy más bőrelváltozás alakuljon ki.
Ezt az injekciót csak onkológiai ellátásban jártas, képesítéssel rendelkező szakápoló adhatja be. Az injekció beadását a szakápoló az adott onkológiai centrum eljárásait követve végzi. Első lépésben megkeresi a beteg combjának külső, felső részén az alkalmas területet, majd fertőtleníti azt. Ezután beszújra az injekciót a bőrbe, amely kb. 3-5 percig tart. Ezt követően a beteg még egy rövid ideig az osztályon marad megfigyelésre.
A célzott terápiás gyógyszert szubkután kezelése esetén 3 hetente kapja meg a beteg. Amennyiben a kezelést a beteg kemoterápiával együtt kapja, úgy a kemoterápiát a beteg csak néhány hónapig kapja, majd ezt a kezelést leállítják. A célzott terápiás gyógyszert viszont továbbra is adják a betegnek – az orvos és a beteg megegyezése szerinti optimális időtartamig.
A szubkután kezelés kényelmesebb, mint a hagyományos vénás kezelés. Az injekció beadása kb. 2-5 percet vesz igénybe. Ez lényegesen rövidebb idő, mint az intravénás kezelés – amely kb. 30-60 percig tart, és amihez még hozzáadódik az az idő, amely a vérvételhez szükséges. A szubkután kezeléssel a betegnek kevesebb időt kell kórházi körülmények között tölteni.
A szubkután kezelési mód kevesebb fájdalommal jár, mint az intravénás kezelés. Ebben a formában elkerülhető a véna további megterhelése, ami különös jelentőséggel bír azoknak a betegeknek az esetében, akiknek a vénáját előzetes kemoterápiás kezelések során többször megszurkálták. Ezzel a móddal elkerülhető a centrális vénakatéter alkalmazása is.

Források: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles; European Journal of Cancer, volume 57, supplemet 2;
Összeállította: Jó Marianna, Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen